Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


óvodatörténet

Az ember felnőttként gyakran felidézi a kisgyermekkor emlékképeit, mesél családjának, gyermekeinek, unokáinak. Az emlékezés melegséggel tölti el szívünket, hiszen az ember legközvetlenebbül ahhoz a szűkebb helyhez kötődik, ahol született, lakott, dolgozott, ahhoz az intézményhez, ahová óvodába–iskolába járt, ahol továbbtanult. Ösztönzést ad mindannyiunk számára az a tudat, hogy minden adalék, minden felfedezés, minden közlemény múltunk tüzetesebb, árnyaltabb megismerését teszi lehetővé. Minden változik, fejlődik, átalakul a világunkban, egyetlen állandó a változás maga. Ez így természetes és helyes, mert a változás újat, s talán jobbat is hoz magával. Azonban soha nem szabad elfelednünk azon értékek védelmét, megőrzését és ápolását, melyek kortól, időtől függetlenül örök érvényűek. Mai, ultramodern ám kaotikus világunkban még nagyobb jelentősége van az értékek feltárásának, szükséges a nemzeti és helyi hagyományok, szokások megőrzése, hogy időtálló részeivé válhassanak kultúránknak. Mindezek jelenthetik a biztos fogódzót, a lelki és erkölcsi támaszt hovatartozásunk, identitástudatunk erősítésében. Thomas Mann híres regénye a József és testvérei első sorában írja: „Mélységes mély a múltnak kútja „ E sorok jelentőségére akkor döbbentünk rá igazán, amikor a múlt vallatására vállalkozunk Egyszer volt , hol nem volt , volt egyszer egy gondolat, amely 1948-ban merült fel előszőr, Hogy Pusztaszentlászlón napközi otthon létesüljön.ez volt az óvoda elődje. Írásos dokumentáció nem maradt fel. Margit nénitől az immáron 25 éve nyugdíjba vonult vezető óvónőtől kaptam nagyon sok hasznos információt. A helyi óvodát Nagy Margit, ahogy a helybeliek nevezték Markóné alapította 1948-ban. A helybeli családok támogatták és így tudta ellátni az óvoda gyermekmegőrző szerepét. Akkor még nem volt Kézikönyv sem, tehát a szakmaiság egy kissé háttérbe szorult. Nagy Margitnak nem volt szakképesítése, csupán önjelölt óvónő volt. Akkortájban a Megyei Tanácstól jött a felügyelet Tökölyi Margit személyében és Nagy Margitot visszaminősítették dajkának. Később jött Betlen Katalin Zalaegerszegről, aki korábban apáca volt. Bertáné Bolla Margit (kivel 10 évet töltöttem az óvodában) 1954 -ben került Söjtörről, a szomszéd településről. Az óvoda szolgáltatása megnőtt az 50-es évektől a nők munkába állása miatt. Tartalmas, szép éveket töltött itt Margit néni. A volt óvoda, ahol most Deák emlékszoba működik a bolt mellett volt. Kerítése sem volt. Az óvoda csoportszobájában Deák korabeli cserépkályha működött. Nem volt villany, gázlámpával világítottak. A vezeték kívül volt és nyomásra gyulladt fel. Az udvaron hatalmas vadgesztenyefa állt. Margit néni itt szokott mesélni a gyerekeknek (Történelmi helyszín, hiszen Deák Ferenc állítólag itt írta alá a kiegyezést). Margit néni kőrisbogarakról is tesz említést. 1968-ban költöztek a régi evangélikus iskola helyére. katolikusok pedig a falu szélére építették az iskolájukat, lévén a település két vallású. A vallási villongás elcsendesült, és utána az evangélikusok is segítettek az iskola építésében. Régebben 6 osztályos iskola volt az óvoda helyén. Az iskolát némiképp átalakították és előszobát építettek hozzá. Fogasokat szereltek fel és mosdót alakítottak ki. 1990 -ben adták át az új, korszerű épületet a régi helyén, amely megfelelt a mai kor igényeinek.az épületben helyet kapott az iskola . amely 2007-ben sajnos megszünt.Sok minden megszünt sajnos a konyha is. Óvónők: Bakonyi Katalin 1976-79 Berta Ferencné Margit néni 1954-1990 Marton Ibolya 1985-86 Káliné Szabó Anikó 1987-88 Takács Éva 1989-1990 Hajgatóné Fodor Piroska 1989-1990 Tóth Timea1990-1997 dr . Jandóné Bapka Katalin1997-98 Varga Gabriella1998-2000 Matolcsiné Kemenes Annamária2000-2002 Dajkák: Antal Jánosné Varga Istvánné Pál Irén Sándor Istvánné 1964-83 Böröndi Jánosné1986-2009 Ferencz Károlyné 1983-2011 Konyhai dolgozók: Mátyás Teri néni Salánki Margit néni Csuka Tiborné 19751988 Bognár Józsefné1983-1988-2007 Bende Istvánné1990-2006